MEGÉR-TÉSZ Mezőgazdasági Értékesítő- TÉSZ Szövetkezet

2473 Vál, Burgundia utca 63.   megertesz@gmail.com   +36 20 469-96-55
Gondozás és metszés

Mindent a bodzáról – gondozás és metszés a gazdag termés érdekében!

Szerző: | nov 30, 2017

Folytatjuk a bodza termesztésével kapcsolatos tanácsadó sorozatunkat – ezúttal a gondozás és a metszés „műhelytitkaiba” avatjuk be olvasóinkat. Mindkét folyamat egy fontos célt szolgál: azt, hogy a bodza termesztésébe fogó termelő a végén egy-egy egyedről a lehető legtöbb termést gyűjthesse be – vagyis az ültetvény a maximális mennyiséggel jutalmazza fáradozásaiért a gondos gazdát!

Az első kihagyhatatlan lépés a vesszők megfelelő kiválasztása. A jó termésképződésnek a hosszú vesszők felelnek meg, ráadásul a visszametszés nélküli hosszú szálvesszők ívben lehajlanak a termés súlya alatt, ezzel könnyítve a termés betakarítását.

A termesztés során többféle koronaformát alakíthatunk ki:

A törzses vázkaros korona alapja az egy méter körüli magasságban kialakított, 3-4 térben arányosan elhelyezkedő, 30-50 cm hosszú, közel vízszintes vázkar. Ez a típus nagyon gondos munkát igényel, ugyanakkor a metszési hibákat könnyen korrigálhatjuk az évente esedékes metszések alkalmával.

Az egytörzsű fej kialakításához az előbbihez hasonló magasságú törzs és korona szükségeltetik. Metszése a szőlő fejműveléshez hasonló. Hátránya, hogy a hamar elsűrűsödő ágak miatt a metszés nehézkes, mivel a vesszők tövei közel helyezkednek el egymáshoz.

Többtörzsű fej kialakításához tövenként két-három törzset hagyunk – egy-egy fejjel. Hátránya, hogy a törzseknek kisebb a szilárdságuk, könnyebben törnek.

Kísérleti forma kialakításnak számít az úgynevezett orsó koronaforma. Kialakítása során a korona a 60-70 cm-es törzs folytatásában helyezkedik el úgy, hogy a 170-180 cm hosszú központi tengelyen 6-8 termőkart alakítunk ki körkörösen. Az ezeken vízszintesen elhelyezkedő vesszőket hagyjuk meg, és ezeket metsszük vissza 100-120 centiméteresre. Az orsó korona egyesíti a korábban említett formák előnyeit – az így metszett példányokon nagyobb méretű és egységesebb termés várható.

Végül, de nem utolsósorban említhető a bokor, amely valójában a bodza természetes koronaformája. A magára hagyott, nem gondozott törzses formák néhány év alatt szintén erre alakulnak vissza. Összességében elmondható róla, hogy a terméshozama nagyobb, ellenben az ápolása is több figyelmet igényel, ráadásul a betakarításra is több időt kell szánni.

Gondozás és metszés

Gondozás és metszés

A bodza gondozása

Amennyiben nem törzses szaporítóanyagot vásárolunk, akkor a telepítést követő évben kötelező feladat az ültetvény kialakítása után a törzs nevelése. A későbbi gazdag termést megalapozó folyamat lényege, hogy a törzsnek kiválasztott hajtást rendszeresen, legalább kéthetente újra kell kötözni a támkaróhoz, mivel a növény gyorsan növekszik. A szoros régi kötéseket le kell vágni és újra kell kötni. Ezzel párhuzamosan az oldalhajtásokat el kell távolítani – arról már az előző cikkünkben is írtunk, hogy az első évben a virágokat is el kell távolítani, hogy a növény minden energiáját a növekedésre fordíthassa.

Kedvező feltételek esetén már a második-harmadik évre kialakítható a végleges koronaforma, ám a feladatok itt nem érnek véget! A korona metszését követően folytatni kell a törzstisztítást; a hajtások 10-15 centiméteres nagyságánál ki kell választani azt a 3-4, majdnem vízszintesen és térben arányosan elhelyezkedő hajtást, amelyek később a korona vázkarjait alkotják. A későbbiek során figyelni kell a megfelelő terhelésre. Mindez függ a növény fejlettségétől, érdemes tudni, hogy a jó termővessző ép és egészséges, mintegy 1-1,5 méter hosszú.

Túlterheltségről akkor beszélünk, ha a virágzás időszakában nincs 6-8 darab, egyenként 15-20 cm-es meddő hajtás a tövön – fontos tudnivaló, hogy a megfelelő hajtásmennyiség kifejlődéséhez a túlterhelt tövekről a virágzatot el kell távolítani.

A talajművelés során a sorközök füvesítése, vagy köztes növény esetleges termesztése öntözés mellett ajánlott, azonban a fiatal, egy két éves ültetvény esetén a sorközök mechanikus gyomirtása alkalmával figyelni kell a bodza sekélyen elhelyezkedő gyökereire. A tárcsák közül az oldalazó V tárcsa is megfelelő, de legjobb a kultivátor. A fiatal ültetvényeknél figyelni kell, hogy vegyszeres gyomirtás alkalmaival a vegyszer a zöld felületre ne kerüljön.

A tápanyag-utánpótlásnál jó tudni, hogy bodza kálium-, bór- és nitrogénigénye magasabb az átlagnál. A tápanyag kijuttatása az általános gyakorlatnak megfelelően történik; a bór kijuttatását rügypattanáskor, zöldbimbós állapotban és sziromhullás után időzítsük! A következő év bőséges termése is megalapozható azzal, hogy az őszi kisadagú nitrogén utánpótlás elősegíti a termőrügyképződést.

A növényvédelem tekintetében a legfontosabb tudnivaló, hogy a bodzának más gyümölcsfajokhoz viszonyítva kevesebb a károsítója – mégsem szabad elhanyagolni a növényvédelmét! Vírusfertőzésre fogékony, különösen a cseresznye levélsodródás vírus okozhat komoly károsodást a növényben. Az állati kártevők közül a levéltetvek – elsősorban a bodzalevéltetű és a fekete répalevéltetű –, valamint az amerikai szövőlepke károsítja. A kártevők ellen az engedélyezett növényvédő szerekkel lehet – természetesen kiemelt figyelmet fordítva a kemikáliák adagolására!

A fentieken túl sajnos még egy negatív tényezővel számolnia kell mindenkinek, aki bodza ültetvény telepítésére adja a fejét: vadkárral is számolhat a termelő, ha őzek és szarvasok élnek a közelben, és nem keríti be ültetvényét. A vadak ugyanis, bár nem szándékosan, de jelentős kárt tehetnek a bekerítetlen ültetvényekben: lerághatják a hajtáscsúcsokat, fejükkel ledörzsölhetik a puha kérget, tartós károkozás esetén akár a növény kipusztulásáig is vezethet a kártételük.

Záró gondolatként egy távlati elképzelés: a bodzatermesztés gazdaságossági szempontból nézve előnyős a viszonylag egyszerű növényvédelme miatt, de a jelentős élőmunka igény korlátozhatja az ültetvénytelepítés nagyságát. Ugyanakkor a piaci igények egyértelműen egy irányba mutatnak: a termékpálya fejlesztése terén még mindig igényt tartanak a termelők és a vevők egyaránt. Ebből adódóan mindenképpen előnyös lenne kialakítani egy egységes termesztéstechnológián alapuló ipari termelési rendszert, mely képes lehet arra, hogy egyenletesen magas minőségű, ugyanakkor a jelenleginél nagyobb mennyiségű termés előállítását biztosítsa – az ország különböző pontjain.

Pin It on Pinterest

Share This