MEGÉR-TÉSZ Mezőgazdasági Értékesítő- TÉSZ Szövetkezet

2473 Vál, Burgundia utca 63.   megertesz@gmail.com   +36 20 469-96-55
Virágból termés

Virágból termés – a csoda, testközelből!

Szerző: | máj 10, 2017

Szigorú szakmai frázissal a terméskötés indukálta fiziológiai változásokról szól szövetkezetünk szakmai sorozatának következő darabja – vagyis azokról a bonyolult kémiai, hormonális folyamatokról, amelyek a növényben zajlanak tavasz derekán, és amelyek eredményeképpen elindul a változás; a virágból termés lesz.

A terméskötés lényegében azon változások sorozata, amely során a virág terméssé alakul; a takarólevelek, és a porzók elhervadnak, termés alakul ki, magház fejlődik. A virágzáskor a pollen által hajtott pollentömlő indukálja a tápanyagok, hormonok odavándorlását.

Bonyolult rendszer szerint

A folyamatban részt vesz az etilén is, a szirmok hervadásáért ez a felelős. Ennek képződése hormonálisan szabályozott, minden egészséges növény a kellő arányban termeli. A hormonok és az etilén egymásra hatása, egymáshoz viszonyított mennyiségeik bonyolult rendszert alkotnak – és a legkisebb arány-változás is más irányba terelheti az általunk áhított állapotot.

(Nem ez az egyetlen anyag, ami befolyásolja a kötést, de ezt emeljük ki, mert képződése stressz hatására is elindul, és ekkor az abszcizinsav – auxin arány is megváltozik, ami így terméshullást okozhat.)

A terméskötés idején a növényünk kiszolgáltatottabb, érzékenyebb, könnyebben sebezhető, mint máskor. (Amint az „áldott állapotban” lévő nők is érzékenyebbek a fogantatás után.)

A terméskötést befolyásolhatjuk mesterséges hormonok adásával is, de nagyon könnyen túladagolható, és akkor az ellenkező hatást válthatja ki. Kijuttatásához precíz keverés, és még precízebb kijuttató berendezés kell – nem is beszélve a munkálatokat végző szakemberek felkészültségéről, pontosságáról!

Mi válthatja ki az etilén termelését a növényben?

  1. Az etilén képződhet külső fertőzés hatására is (Monilinia l.), ekkor jóval nagyobb a mennyisége, megborítja az áldott egyensúlyt, és szélsőséges esetben lőttek a szüretnek.
  2. Aszály hatására kevesebb tápanyag és víz jut be, ezáltal egyes sejtek elhalnak, etilén képződik, az egyensúly borulhat itt is. Ha nem hullik le, akkor kisebb méretű gyümölcsök képződnek, vagy ki sem fejlődnek rendesen, ami megint csak rossz, hiszen a fán maradva újabb kockázati források keletkeznek.
  3. Rovar kártétel hatására a sebzések mentén is keletkezik, de nem jelentős mennyiség, ugyanakkor okozhatja a levelek lehullását, ami a fotoszintetizáló felületet csökkenti.
  4. Hideghatás, ami “megfázásos” tüneteket okoz, gyakorlatilag terméshullást, mert az egyensúlyt itt is megbontja. Ennél is előfordul az apró gyümölcs, ami a többitől később érik, ez pedig a betakarítást nehezíti.

Védekezni ellene a fáink „jó kondícióban” tartásával lehet; a kellő időben adott tápanyaggal és vízzel a fele már megvan! A másik felének nagy részét az okszerű növényvédelem, és a fenológiához igazított kiegészítő tápelem-pótlás adhatja.

A fennmaradó kis részt nem tudjuk igazán befolyásolni, hiszen az az időjárás függvénye – a meteorológia olykor kegyetlen tréfáinak hátrányos hatásait próbálhatjuk csökkenteni biostimulátorokkal, lombtrágyákkal, imákkal, és jó időzítéssel eredményeket is lehet elérni, de erre igazából nincs érdemi ráhatásunk.

Egyéb fiziológiai változások, és hatásuk

Gyümölcstermő fák esetén a vegetatív részek és a termések versengenek egymással az adott – gyökér által felvett és továbbított – szervesanyag- és hormonmennyiségért.

Gyenge kötés, kevés termés – nagyobb termésméret, erős hajtásnövekedés. Nem biztos, hogy jó, mert nehezebben tárolható!

A túlkötés sok termést hozhat, de egybe-egybe kevés tápanyag jut – a vége itt is terméshullás lehet.

Vagy megmarad a termés, de több tápanyagot vonnak el a vegetatív részektől – ennek lehet folyománya a korábbi öregedés, a korábbi levélhullatás, a rövid idejű fotoszintézis.

Virágból termés

Virágból termés

Összességében: kevesebb tápanyagot raktároz a növény, amely nyomán a tél megviseli, tavasszal vontatottabb fejlődést, kisebb levélfelületet tapasztalhatunk – és ilyenkor fennáll a veszély, hogy a következő években kevesebb termést produkál egy-egy ültetvény.

Fontos összefüggés az is, hogy a következő évi virágrügyek számát befolyásolja az előző évi termések száma. Tudományos alapossággal: sok terméskezdeményben sok gibberellin halmozódik föl, amely a hajtásba kerülve akadályozza a virágrügyek, termésrügyek differenciálódását. A borítékolható eredmény: váltakozó termésszint – például az almánál, kajszinál tapasztalhatjuk.

Egyértelmű feladat, hogy a váltakozó termésszint, az úgynevezett alternancia ellen védekezni kell! Hogy miként? Egyértelmű: termésritkítással – a fiatal termések számának csökkentését elvégezhetjük hormonkezeléssel, amely nyomán javul a megmaradó termés minősége az adott esztendőben, ráadásul ezzel biztosítjuk a következő évek termését is.

A termésritkítást végezhetjük kézzel, valamint auxin és etilén tartalmú szerekkel; érdemes belevágni – a termésátlag növekedése, a termés minősége mind-mind hálás tényezőnek bizonyul a végelszámolásnál!

Pin It on Pinterest

Share This