Manapság „divatos” dolog a biogazdálkodásról beszélni, a nagyvárosokban újra piacra járni, vagy egyszerűen a hagyományos gazdálkodás iránt érdeklődni. Ugyanakkor, ha hitelesen szeretnénk tájékozódni a biogazdálkodásról, máris jóval ravaszabb kontextusba helyeződnek a kérdések.

Az interneten számos fals, félrevezető- vagy félinformáció kering, amelyeknek nehezebb ellenállni, mint az édes ingyen csokoládénak. Így tehát sok kérdést kell tisztázni ahhoz, hogy valós képet kapjunk életünk egyik döntő kérdéséről: mi is az, amit megeszünk?

Beltartalmi mutatók!

Először számot kell vetni az egészséges életmód és az otthoni biotermelés kapcsán az „azzá leszel, amit eszel!” elvének ősi igazságával. Az első fontos kérdés, hogy az adott zöldségnek vagy gyümölcsnek milyen beltartalmi értékei vannak, és azok mitől függően változnak. Az e téren tapasztalható bizonytalanságok tisztázása végett jött létre a biotermesztés. A következő fontos kérdéskör, melyek lesznek a növény tápanyagai, amiket a környezetből felvesz. A növény élete során a növényvédelem is fontos szerepet kap, bár egyesek fejében még mindig él az a kép, hogy az a bioélelmiszer, amit nem gondoznak, vagy sötétben permeteznek.

Csak tiszta forrásból!

A másik nagy kérdéskör már személyhez kötődik. Ez a „relatív éhezés” kérdésköre, azaz az egysíkú táplálkozás. A XX. század második felétől a Föld népességének ugrásszerű növekedése miatt általánosan alkalmazott kemikáliás mezőgazdaság, valamint az ezzel együtt járó, jellemzően a mennyiségre kihegyezett termelés csökkentette a táplálékként fogyasztott zöldség, gyümölcs, gabona beltartalmi értékeit – ez vezetett az egysíkú táplálkozás szomorú és globális jelenségéhez. A problémát hatékonyan a rendszeres táplálkozás visszatérő egyoldalú elemeinek helyettesítésével, a hiánybetegségek megelőzésével lehet kezelni. Ennek kapcsán lép színre a biotermékek fogyasztásának élettani jelentősége, illetve az ipari élelmiszertermelés lehetőségeinek és egyben korlátainak kérdése.

A kemikáliák és a civilizációs betegségek összefüggései ma már vitathatatlanok. A terhelt tápanyagok elkerülése pedig létérdekünk. Amire a növénynek szüksége van, az a kontrollált biogazdálkodás révén előállítható, a kemikáliák helyett alternatív megoldásokkal, például növénytársításokkal. Az ilyen módszerekkel a megelőzés és védekezés is új színt kap, a folyamatos monitorozás (azaz a kártevők előrejelzése), az ellenálló fajták telepítése, a kártétel megelőzése és a védekezés módjai széleskörű lehetőségeket adnak a magukat komolyan vevő gazdálkodóknak. Például a tudatos kerttervezés terén, ahol figyelembe kell venni a természetföldrajzi adottságokat, a telepítendő növény ökológiai igényeit, a fajták egymás mellé ültetésének kérdését vagy a méretgazdaságosságot.

Új utak, új léptékek

Természetesen a több odafigyelés és munka drágítja a biotermék piaci értékét, de ellenőrzött keretek között elköszönhetünk az asztalunkon lévő növényvédő szermaradékoktól, vagy a nehézfémektől. Ez persze a technológia és a biológiai érettség kérdése, illetve a fair trade kérdése is, mivel a biotermékek feldolgozása otthon és a feldolgozóiparban egészen más léptéket képvisel. Az új eljárások vagy az otthoni tartósítási eljárások (vagy akár a hungarikumok is!) kérdéseink között szerepelhetnek, ugyanúgy, mint ahogy a világkereskedelem kinyílásával a világ más tájainak terményei is. Kevesen tudják, de már van magyar kivi vagy batáta (édesburgonya) termelés is.

Nagyon fontos viszont, hogy a biotermelésről szóló információszerzés csak megbízható forrásból történjék – ugyanúgy, mint a vásárlás!