Hasznos tippek egész sorával segíti a gazdálkodókat a MEGÉR-TÉSZ szövetkezet: a közösség a Castellum.do műhelyével együttműködve új sorozatot kezd, amelynek célja, hogy Somfai Sándor adótanácsadó iránymutatása nyomán a gazdálkodás „zsebbevágó” elemeivel is megismertesse az érintetteket.

Adó- és vállalatvezetési tippek egész sorával jelentkezik a MEGÉR-TÉSZ új sorozata: Somfai Sándor adótanácsadó értő iránymutatásával olyan pénzügyi megoldásokban segítjük böngészőinket, amelyek révén a gazdálkodók, őstermelők hatékony és eredményes munkát végezhetnek – pénzügyi szempontból is. Nem könnyű terep – de segítünk!

Az alábbiakban egy-egy fontos kérdéskörre igyekszünk fókuszálni – szabatos, adóügyi szempontból kellően okadatolt, ego támadhatatlan magyarázattal. Vágjunk is bele!

1. A heti 36 óránál rövidebb idejű jogviszonyt ki lehet-e úgy egészíteni 36 órára egy kft. ügyvezetőjének esetében, hogy ügyvezetőként ne kelljen a minimálisan elvárt járulékot megfizetnie, illetve az csak a ténylegesen kapott jövedelmét terhelje?

Röviden: igen!

Megoldható, méghozzá úgy, hogy az ügyvezető heti 10 órás munkaviszonyban látja el az ügyvezetést, és egy másik munkaviszonnyal együtt heti 40 órás foglalkoztatást eredményező munkaviszonyban áll. Ez esetben ugyanis a társas vállalkozói jogviszonyban ellátott személyes közreműködésnél nem kell a minimális alapok szerint megfizetni a tb-közterheket. Azaz, ha a társas vállalkozói jogviszonyban álló személy rendelkezik minimum 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal is, akkor társas vállalkozóként nem kell megfizetnie a minimális alapok után a tb-közterheket; a 8,5 százalékos egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék, a 10 százalékpontos nyugdíjjárulék és a 22 százalékos szociális hozzájárulási adó a ténylegesen kapott jövedelmét terheli.

2. Van-e arra lehetőség valamilyen könyveléstechnikai módon, hogy egy kft. negatív eredménytartalékát ellensúlyozza a meglévő tagi hiteleivel? Vagy ez is elengedésnek minősülne, és akkor kötelező az ajándékozási illeték fizetése?

Roppant fogós kérdés, ez esetben Hunyadné Szűts Veronika igazságügyi adó- és járulékszakértő válaszára támaszkodom. Sokáig vitatkozott ugyanis a szakma, miszerint ilyen esetben a tagi kölcsön elengedéséről van-e szó, ami értelemszerűen illeték-kötelezettséget vonna maga után.

A vitának egy adóhatósági állásfoglalás vetett véget, mely szerint – idézetek következnek – „követelés is figyelembe vehető apportként”, vagyis „számviteli szempontból nincs annak akadálya, hogy a tag az általa nyújtott kölcsönből származó követelését a jegyzett tőke megemelése keretében, apportként a társaság részére rendelkezésre bocsássa”.

Ebben a helyzetben a jegyzett tőke emelésének bejegyzését követően a társaságnak az apport miatt önmagával szemben lesz követelése. Ezáltal a tagi kölcsön miatt korábban a társaságnak a tulajdonossal szembeni kötelezettsége is a társasággal szembeni kötelezettséggé válik. A kötelezettség és a követelés összevezetésével viszont megszűnik a társaságnak a tagi kölcsön miatti kötelezettsége. Az első olvasásra bizonyára meglehetősen bonyolult érvelés hátterében az áll, hogy az említett esetben a tag nem elengedi a követelését, hanem apportálja a társaságba. A követelés átruházása ráadásul nem ingyenesen történik – hiszen annak ellentételezéseként az apportot adó tag különböző társasági jogokat (szavazati, osztalékjog stb.) szerez a társaságban.

A fenti szakmai érvelést a hatályos jog is alátámasztja!

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 11. § (1) bekezdés c) pont szerint az ajándékozási illeték tárgya a vagyoni értékű jognak ingyenes alapítása, ilyen jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedése, továbbá az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás.

Az Itv. 102. § (1) bekezdés d) pontja szerint vagyoni értékű jog: a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga – ideértve a szövetkezeti háztulajdonra vonatkozó rendelkezések szerinti használati jogokat –, továbbá a vagyonkezelői jog, az önálló orvosi tevékenység praxisjoga, az üzembentartói jog, továbbá ingyenes vagyonszerzés esetén a követelés. Továbbá az ilyen juttatás a visszterhes vagyonátruházási illetéknek sem tárgya.

Az Itv. fentebb idézett rendelkezéseinek együttes olvasata alapján tehát sem a társaságnál, sem a tagnál nem keletkezik illetékfizetési kötelezettség a tagi kölcsönből megvalósított törzstőkeemelés esetén!

(Folytatjuk!)