Kritikus időszak

A kritikus időszak egyik kulcsa, hogy az úgynevezett mélynyugalmi állapot végétől a terméskötődésig csökken a virágrészek fagytűrő képessége. Magyarországon ráadásul jóval kisebb a különbség az azonos fajhoz tartozó fajták virágzási ideje között, mint a melegebb éghajlatú országokban – így a 0 °C alatti lehűlés bekövetkezésének valószínűsége szinte azonos valamennyi fajtánál. Tehát fajon belül a közhiedelmekkel ellentétben

nem a virágzás időpontja

határozza meg a fagykárosodás mértékét, hanem a virágok fejlettségi állapota a lehűlés idején. A virágok legérzékenyebb állapota a teljes nyílás és közvetlenül a terméskötődést követő szakasz: nagyon rossz hír a gazdáknak, hogy ebben a periódusban akár már -0,5 °C is elegendő valamennyi gyümölcsfaj magkezdeményeinek jelentős károsodásához.

De mielőtt továbblépünk, lássunk néhány definíciót – laikusoknak. Jó, ha tudjuk: a virágzási időtartamnak azt az időszakot nevezzük, amely az első virágok kinyílásától az utolsó virágok elnyílásáig tart. A virágzási időtartam gyümölcsfajonként és évenként nagy eltérést mutat. A virágzási időszak hossza egyúttal genetikailag meghatározott fajtabélyeg is. A hatékony megporzás és a jobb termékenyülés szempontjából a hosszabb virágzási időtartam a kedvezőbb. Az éghajlati tényezők közül a levegő hőmérséklete döntő mértékben befolyásolja a gyümölcsfák virágzásának időpontját. Ebből a szempontból

az előttünk álló időszak perdöntő lehet

az idei termést illetően: napi 5 °C középhőmérséklet esetén ugyanis a virágzás szünetel, az emelkedő hőmérsékletek, egészen +16, +17 °C-ig serkentő hatásúak a virágzás ütemére. Gyors („robbanásszerű”) virágzás lefolyására 20 °C fölötti hőmérsékletekre van szükség.

A kritikus időszak veszélyes tényezői között említhető az is, hogy bizonyos években a fajták virágzási ideje igen hosszú – ez akkor jellemző, amikor a virágzás elején uralkodó meleg időjárást hűvös, esős időszak követ (mint most). Ilyen években a korán virágzó fajták virágai már túljuthatnak a hatékony megporzási időszakon, mielőtt más fajták pollenjével megporzódhattak volna. Nagy terméskieséssel kell számolni akkor, ha a pollenadó fajták virágzása nem esik egybe a megporzandó fajták virágzásával. Ezt a hátrányt több méhcsalád kihelyezése (tehát nagyobb méhsűrűség) sem képes ellensúlyozni – például akkor sem, ha a korai virágzású fajtához kései virágzású pollenadót választunk.

Az egész folyamat egyik kulcskérdése, hogy miként találhatja el egy-egy gazda

a megporzás hatásos időszakát

– aligha véletlen, hogy a fent említett elemek mindegyike erre a tényezőre összpontosít. A virágzás ideje alatti időjárás (elsősorban a hőmérséklet) hatással van a hatékony megporzási időszak hosszára.

A magasabb hőmérséklet egyrészt a magkezdemény öregedési folyamatát, másfelől a pollentömlő növekedését gyorsítja. A hatékony megporzás időszaka 20 °C felett igen rövid ideig tart, 8–10 °C-on pedig meghosszabbodik.

A folyamat során nagyon fontos említeni a megporzó rovarok repülésére ható kedvezőtlen időjárási tényezőket is! A rovar- (méh-) megporzás hatékonyságát elsősorban az időjárás alakulása befolyásolja, a kedvezőtlen időjárás tartósan akadályozza. A virágnyílás időpontjában a hőmérsékleti körülmények hazánkban gyakran kedvezőtlenek. Ezt a hátrányt a kaptárok számának növelésével lehet ellensúlyozni. A méhek 10 °C alatti hőmérsékleten nem repülnek ki a kaptárokból, intenzív megporzó munkájukra optimális a 20–24 °C közötti hőmérséklet. Magas hőmérséklet (25 °C) felett és alacsony páratartalom esetén a bibeváladék gyorsan felszárad és a pollen nem tud megtapadni a bibén. A virágzás alatti hosszan tartó esők károsak, a kinyílt portokokból kimossa a pollent, felhígítja a bibeváladékot, a pollen nem tud megtapadni és csírázni a bibén, lemossa a szekrétumcseppet, ezzel megakadályozza a megporzást. A víz csökkenti a nektár koncentrációját is, ráadásul a pollenszemek felrepednek a magas ozmotikus koncentráció következtében.

Magas páratartalom hatására a pollenszemek összetapadnak, megakadályozva ezzel a pollen kiszóródását a portokokból. Az alacsony páratartalom pedig csökkenti a pollen csírázását és károsítja a bibét. A szél kiszárítja a bibét és a szekrétumcseppet. Az erős szélben (15–20 km/óra) a méhek nem repülnek, így természetesen megporzást sem végeznek.

A virágzás ideje alatt a legérzékenyebb/legsebezhetőbb a növényünk, a virágzás elhúzódásával egyre nagyobb a kórokozók fertőzéseinek veszélye is – ekkor fenyeget leginkább a monília, támadnak egyéb gombák, baktériumok.

A fentiek fényében nem túlzás kijelenteni, hogy a mostani, extrém hűvös, szeles, csapadékkal fenyegető időszak az egész éves honi gyümölcstermést fenyegeti – azt csak remélni tudjuk, hogy az ültetvények többsége sikerrel vészeli át a kritikus napokat!